Naszóval.
Nem vagyok egy nagy blogger, ha jól belegondolunk, csak kattintgatok ide-oda a neten, de hogy én maradandót alkossak, le is jegyezzem, és hova tovább más is olvasgassa, na hát az olyan messze áll tőlem, mint ide pl. Lacháza.
De annyit unszolt a család és az ismerősök, hogy muszáj volt belekezdenem, majd meglátjuk, mi is sül ki belőle ( tulajdonképp nagy valószínűséggel sok-sok torta :) )
Ezért szöveg nem nagyon lesz, csak képek. Esetleg 1-2 megjegyzéssel.
Elöljáró az azért dukál hozzá, hogy tisztába lészen a kedves olvasó a kezdetekkel.
Úgy kezdődött, mint általában minden családban. A nagyobb összejövetelekre, szülinapokra, erre-arra mindig sütöttünk valamit. Jelesebb alkalmakra ugyebár torta dukál, ezért azt. Teljesen átlagos, epres néha málnás tortát. A díszítése max szines szórókukacokból állt, semmi fakszni, elég annyi. Aztán lett új konyhám, benne új sütővel cca 5 éve. No, ebben a sütőben fenemód jó piskótát lehetett sütni, amit valljuk be, nem minden sütő tud! De ez csak az egyik szerencsés együttállás a tortás horizonton.
A másik, hogy kisebbik gyermekkel itthon szabadidőmben netezgettem, általában éjjel, amikor már csend volt és nyugalom, idegkisimító tevékenység gyanánt. És már nem emlékszem, hogy is, de találtam mindenféle tortás oldalakat, fórumokat. Ha jól emlékszem, az NLC fórumon akadtam rá először süteményekre. És innen nem volt megállás ( sajnos kilókban sem :) )
Szandra 6 éves volt, amikor Tamás született, Tamás éppen pontosan 9 napos volt, amikor Szandra születésnapját tartottuk, saját készítésű tortával. Erről nincs kép az utókornak, ami nem is baj, mert nem igazán volt publikus a kinézete........Sima piskóta csokis pudinggal leöntve, oszt csókolom!
De Szandra 7. és Tamás 1. születésnapjára már szerettem volna szép tortát sütni!
Meg is tettem, íme, az első szárnypróbálgatások. Tamásnak maci, rém büszke voltam ám rá, és magamra, Szandrának igazi nőcis Barbie torta. Na, ez katasztrófa lett, mert szépen lefolyt, leolvadozott róla a díszítés. De mit volt mit tenni, ki kellett rakni az asztalra. Család ujjongott, hogy hű meg há, meg bű meg bá, de mondom, ez van, valahol el kell kezdeni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése